Bölcsődék története

Budapest XV. Kerületében

(Rövidített változat, a teljes anyag megtalálható a Helytörténeti múzeumban, és a bölcsődékben.)

IV.

1978-79: egy újabb fordulat kezdete

A kerületben befejeződtek a nagy lakásépítési programok, a lakosság növekedése lelassult, majd megállt és ezzel együtt a bölcsődékre nehezedő nyomás, a helyigények iránti kereslet is csökkeni látszott. A gondozónői állomány jó része „stabilizálódott”, a szakmai felkészültség tekintetében a hiányosságok jelentősen csökkentek és megteremtődtek a feltételei az egységes bölcsődei gondozó-nevelő munkának

1980 volt – hosszú időre – az az év, amikor még a hivatalosan nyilvántartott férőhelyeket a felvett gyermekek száma tartósan és számottevően meghaladta, de már egy 57/1980. kerületi VB határozat arra utasítja a Művelődési és Egészségügyi Osztály vezetőjét, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel – többek között – a bölcsődei férőhelyek kihasználtságát és tegyen meg mindent az optimális helykihasználás érdekében.            Az ez utáni években – az újpalotai lakótelep ellátását szolgáló bölcsődék többségében, folyamatosan csökkent a helyigények száma. . A kerület más térségeiben alig volt érzékelhető ilyen jellegű változás. Sőt!

A kerület bölcsődéinek „díszlokációjára” jellemző, hogy amíg 1983-ban szükségessé vált az újpalotai Száraznád utca 4-6 szám alatti (XV/8 – „barna”) bezárása, addig az „Öregfalu” és a kertvárosi rész egyetlen bölcsődéjének (XV/3. Dózsa György. u. 33 – ma Fő u.) férőhelyeit a tartósan magas igények miatt – átépítéssel - 60-ról 80-ra kellett növelni. Emellett a költségigényes megoldás mellett – az „optimális” helykihasználás érdekében - a kerület más részéről számos bölcsődést az újpalotai intézményekbe „irányítottak” át.

Az „üzemi” bölcsődéket sem kerülte el a bölcsődei igények csökkenésének korszaka:

            A Budapesti Finomkötöttárugyár 35 férőhelyes bölcsődéje 1983-ban szüneteltette működését és 1984-ben végleg bezárta kapuit. A Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat 44 férőhelyes bölcsődéje 1986-ban zárt be. A megmaradt két bölcsőde még több mint egy évtizedig fogadta és ellátta a bölcsődés korú gyermekeket, de a kilencvenes évek elején az előző kettő sorsára jutott.

            A bölcsődei férőhelyek iránti igények csökkenésének egyik oka az volt, hogy a kerület lakosainak száma 1980-tól évről évre, jelentős mértékben csökkent. Ez jórészt annak tulajdonítható, hogy a lakótelepek építése befejeződött és hamarosan, ugyanonnan elköltözési hullám kezdett kibontakozni.

            Nem elhanyagolható összetevő továbbá az sem, hogy az ott maradók körében is jelentősen csökkent a további gyermekek vállalása.

                     Az évtized közepétől a csökkenő helyigényeket újabb elem erősítette. Bevezetésre került a GYED (Gyermekgondozási Díj), az anyák jó része élt ezzel a lehetőséggel és gyermekeiket többségében egy éves kor után vitték bölcsődébe. A korábban jól működő csecsemő csoportok szinte kiürültek. Jellemzően csak azok a szülők vitték egy éves kor alatt gyermeküket bölcsődébe, akik valami miatt nem feleltek meg a GYED igénybe vételéhez szükséges előírásoknak (pl.: kevés volt a munkában eltöltött idő).

         Ebben a helyzetben a bölcsődeügyet szívükön viselők körében természetszerűen vetődött fel a „Hogyan tovább?” kérdése. A válasz kézenfekvő volt, hiszen a zsúfoltság éveiben csak az alapfeladatok megoldására volt lehetőség, a gondozó-nevelő munka minőségi elemeinek begyakorlására és alkalmazására nem álltak rendelkezésre megfelelő feltételek:

            1. Mindenek előtt megszűnt a felvételi bizottság. A jelentkezőket az „illetékes” bölcsődevezető fogadta és ha az előírt igazolások (E.ü. törzslap; KÖJÁL igazolás; negatív széklet lelet; kereseti kimutatás) rendelkezésre álltak, a felvétel minden késedelem nélkül megoldható volt.

            2. A korábbiaknál nagyobb figyelmet lehetett és kellett fordítani a működtetési, fenntartási, karbantartási költségek tervezésére és elosztására. Több jutott a felújításokra, lehetőség nyílt bizonyos tevékenységek központosítására (mosás, étkeztetés stb.)

            3. Sokat javultak a gondozás és nevelés feltételei és lehetőségei. A csökkenő létszám miatt egy gondozónő kevesebb gyermekkel tudott foglalkozni, volt idő továbbképzésekre, elméleti és gyakorlati kérdések megvitatására.

            4. Lehetőség nyílt a családlátogatások, a fokozatos és „anyás” beszoktatás minőségi jegyeinek javítására.

            5. Figyelemre méltó elképzelés volt a Gyes-en lévő anyák 1-3 éves gyermekeinek „részidős” (félnapos) gondozása, de a rendelkezésre álló adatok szerint ez az ígéretes kezdeményezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

            6. Egy – az első pillanatban adminisztratívnak tűnő - szervezeti változás jelentős és kedvező irányú változásokat eredményezett a bölcsődei gondozó és nevelőmunka terén. A kerület bölcsődéi – történetük során első alkalommal - az egészségügytől elszakadva, a művelődési és oktatási intézmények nagy családjába került, a felügyeleti szervük a Művelődési-, Oktatási- és Sportosztály (MOS) lett. Ezzel együtt sokat – döntően – kedvező irányba változtak a feladatok a követelmények és a működési feltételek is.

            7. Egy országos tekintetben is – szerénytelenség nélkül – „úttörőnek” minősíthető, azóta is sikeres „vállalkozás” a fogyatékos kisgyermekek integrált bölcsődei elhelyezése. Hosszas és alapos előkészületek után1986 szeptemberében 6 fős, úgynevezett „speciális” kísérleti csoport létesült a „Lila” bölcsődében. A nagy számú jelentkező miatt 1997 márciusától újabb 6 sérült gyermek ellátására alkalmas integrált csoportot hoztak létre. A 12 férőhely azóta is állandóan fel van töltve. Innen ered a kerületi Fejlesztő Napköziotthon (FENO) létesítésének gondolata, hogy a 6 évnél idősebb gyermekek számára is legyen megfelelő elhelyezés.