Bölcsődék története

Budapest XV. Kerületében

(Rövidített változat, a teljes anyag megtalálható a Helytörténeti múzeumban, és a bölcsődékben.)

V.

A kilencvenes évek és a XXI. század első évei

         A kerületi bölcsődék szempontjából ez az évtized azzal kezdődött, hogy folytatódtak a bezárások és tovább csökkentek a férőhelyek. 1990-ben a korábbiakhoz hasonló okok miatt bezárt a 11. számú (Molnár V. utca 94.), 1991-ben pedig a 9. számú ( „Hartyán”) és a 13. számú („Pattogós”) bölcsőde. Átvizsgálták a tovább működő intézmények engedélyezett férőhelyeit, a várható helyigények figyelembe vételével intézményenként rögzítették a működtethető férőhelyek számát.  Mindezek nyomán sokat javult a bölcsődék kihasználtsága, az elkövetkezendő években a felvett gyermekek száma tartósan a működő férőhelyek közelében hullámzott. Az intézkedések nyomán üresen maradt bölcsőderészeket bérbe adták, vagy más intézmények vették birtokba.

A további években már ilyen nagy mértékű férőhelyváltozás nem történt, de a folyamat nem állt le.      1992-ben „Árendás”-ban, 60-ról 80-ra, 1994-ben „Wesselényi”-ben, 40-ről 60-ra kellett felemelni az említett férőhelyek számát. Ezzel szemben 1994-ben bezárt a 4. számú (Őrjárat utca 4/b.), 1998-ban a „Dózsa” működő férőhelyeinek száma 60-ról 40-re csökkent és a legutóbbi, egyáltalán nem könnyű döntés volt, hogy 2001-ben a 7. számú (Árendás köz 4-6) bölcsődét kellett bezárni.

         A kilencvenes évek a kerületi „üzemi” bölcsődék működésének végét is jelentették. 1991-ben a MÁV bölcsőde férőhelyeinek számát 60-ról 40-re csökkentették és 1993-ban végleg bezárt, a „Növényolaj” egy évvel később 1994-ben szüntette be alapfeladatainak és szolgáltatásainak ellátását.

         Úgy tűnik, ezzel egy hosszú, nehéz időszak zárult le, a rendelkezésre álló adatok és az előrejelzések alapján arra lehet következtetni, hogy a kerületben az ezredforduló első éveiben rendelkezésre álló bölcsődei férőhelyek és a várható igények – többé-kevésbé - egyensúlyba kerültek.

            Az elmúlt 10-12 év története azonban nem csupán a bölcsődei férőhelyekről szól. Folytatódott ugyanis az alapellátás és a szolgáltatások minőségi elemeinek gazdagítása.

            1. E tekintetben jelentős lépésnek és „fejleménynek” minősíthető, hogy 1993-ban a „Lilában” (Nádastó park 1) a kerületi képviselő testület jóváhagyásával módszertani bölcsőde létrehozására nyílt lehetőség.          

            2. A bölcsődei szakmai munka „kulcsszereplői” a gondozónők. Képzettségük, felkészültségük és helyzetük – a bölcsődék történetének minden korszakában – meghatározó jelentőségű. A kilencvenes években döntő részük már közép-, vagy felsőfokú szakképesítéssel rendelkezett, de az iskolai végzettség – az egységes képzési lehetőség (például szakirányú főiskola) hiánya és a gyakori változtatások miatt – azóta is meglehetősen vegyes képet mutat és ez nem szerencsés.            Emellett az évtized jó részében - a „közalkalmazotti tábla” megjelenésétől, jó ideig – egy kezdő szakgondozó havi bére a minimálbér közelében volt, hasonló képesítésű gondozónő nyugdíj előtt alig pár ezer forinttal több. Az önkormányzat – lehetőségeihez mérten – enyhítette ezt a helyzetet. azonban a kötődések így is  lazulnak, már kisebb anyagi előnyök miatt is szaporodnak a pályaelhagyások, jelentősen lecsökkent az utánpótlás. Az évtized végére ehhez képest– a  bölcsődeügyet szívén viselők számára örömteli – fordulat vette kezdetét és azóta is tart a pálya presztízsének újbóli növekedése.

            3. 1994 januárjától az erre vonatkozó kormányrendelet és kerületi képviselő testületi határozat alapján Házi Gyermekgondozónői Szolgálat nyújt otthoni ingyenes gondozási segítséget az arra rászorulóknak, döntően hármas ikrek születése, vagy átmeneti szociális problémák esetén.

            Erre a munkára kijelölt bölcsődei gondozónők felkészülten várják az újabb igények teljesítését, azonban az elmúlt két évben ezt a szolgáltatást senki nem vette igénybe. Az okok kiderítése és a szükséges következtetések levonása napirenden lévő kérdés.

            4. A kerületi bölcsődék, a szülők és a gyermekorvosok együttműködésének jó példája a Somadrin terápia alkalmazása. 1997-ben a szülők kezdeményezésre, sőt anyagi támogatásukkal, gyermekorvosi szakvélemény birtokában három, 1998-ban, egy pályázat elnyerésével újabb három bölcsődében „sószobákat” rendeztek be. Időközben átépítések és más okokból kialakult helyhiány miatt, kettő megszűnt, viszont a „Bezsilla” (korábban: „Mosolygó”), a „Kavicsos”, a „Wesselényi” a „Kontyfa” „sószobáiban” előírt program szerint, játéktevékenységgel összekötve, az őszi, téli hónapokban továbbra is elismerten eredményes terápia folyik a gyermekek ellenálló képességének növelése érdekében, a légúti fertőzésekkel szemben.

            5. A nyitvatartási rendre vonatkozóan mindenki úgy emlékszik, hogy már „emberemlékezet” óta 6-18 óráig tart. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a napi „időintervallum” a munkába járó szülők elfoglaltságához igazodva vált általánossá.

            6. A vezetést érintően is történtek változások. 1992-ben hatályba lépett a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (KJT), mely valamennyi bölcsődei dolgozóra vonatkozóan lényeges szabályokat tartalmazott. A szakfelügyeletet továbbra is a MOS (Művelődési, Oktatási és Sport) iroda, illetve az akkor alakult MOS Bizottság látta el, egészen 1998-ig, amikor is - törvényi változás miatt - a felügyeleti szerv az önkormányzat Szociális és Egészségügyi Osztálya lett, a szakmai felügyeletet pedig a Szociális és Egészségügyi Bizottság vette át.

            7. A bölcsődei intézményrendszer egészét érintő, a működés anyagi feltételeit lényegesen befolyásoló változás következett be 1996. január 1-én, amikor a kerületi bölcsődék önálló gazdálkodásra térhettek át.

             A kerületi önkormányzat – számos más fontos kötelezettsége mellett – folyamatosan igyekezett biztosítani a bölcsődék működtetéséhez szükséges anyagi fedezetet. Ez irányú terheit az 1997-ben ismét biztosított állami normatív támogatás érzékelhetően enyhítette. Azóta a bölcsődei költségvetés mintegy 75%-át az önkormányzati, 25%-át a központi normatív támogatás teszi ki. Az éves keretösszegek – takarékos és körültekintő gazdálkodás mellett – elfogadható mértékben biztosítják a fenntartáshoz, a működéshez szükséges anyagi hátteret, de a felújítási munkálatokra az ezredfordulótól visszafelé számolva, már közel egy évtizede alig van lehetőség.

VI.

A jövő?!

         Néhány évvel az ezredforduló után, bizton állítható, hogy Magyarországon és ezen belül Budapest XV. kerületében is, az emberileg belátható időn belül a bölcsődékre szükség lesz.

            Sokak szerint Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Budapest leggyorsabban fejlődő kerületei közé tartozik. Új lakások, kereskedelmi és szolgáltató létesítmények épülnek, fejlődik az infrastruktúra, nő az átmenő forgalom. E változások – minden bizonnyal – hatással lesznek a népmozgalmi adatokra és nyilvánvalóan a bölcsődékre is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás is korszakos változás kezdete lehet.

                        Minden esetre a bölcsődék és az ott dolgozók – mint eddig annyiszor – most is felkészültek az új kihívásokra, de hogy ennek hogyan tudnak eleget tenni az nem csupán rajtuk múlik. Bizakodásra ad okot, hogy az újabb bezárások helyett a bölcsődei helyek bővítése, mi több egy új bölcsőde építésének gondolata kezd körvonalazódni.