Bölcsődék története

Budapest XV. Kerületében

(Rövidített változat, a teljes anyag megtalálható a Helytörténeti múzeumban, és a bölcsődékben.)

I.

A kezdet

Magyarországon a bölcsődék történetének kezdete 1852. március 8 amikor megalakult  a Pesti Első Bölcsődei Egylet, melynek jóváhagyott alapszabályában rögzített bölcsődei cél: „Szegény, lakáson kívül dolgozó szülők kisdedeit a negyedik évig fölnevelni, s őket nélkülözés, baj és betegségtől gondos felügyelet és ápolás által megóvni.”

        Abban az időben Rákospalota még egy Pest közeli falu volt, de úgy az 1840-es évektől egyre felkapottabb nyaralóhely lett. Az „öröm völgyének” nevezték, és sorra épültek nyaralók, villák, szórakozó helyek. Különös, hogy az egészségesnek gondolt természeti adottságokkal összefüggő dinamikus fejlődés az orvosi ellátás, az egészségügyi intézmények létesítése terén hosszú ideig alig hozott változást.

Bölcsőde jellegű létesítményre is csupán egyetlen bizonytalan utalást sikerült felkutatni. Az 1969-ben megjelent „Adattár Budapest XV. kerülete története tanulmányozásához” című kiadványban olvasható: „RP 1881. június 7.-i közgyűlés 35 Ft-ot szavaz meg Kubik József kisded-nevelője számára. Ez az első óvoda.” További adatok nem állnak rendelkezésre, de az intézmény megnevezése nem óvodai, hanem inkább bölcsődés korú gyermekek elhelyezésére, gondozására utal.

A 20. század első évtizedeire vonatkozóan is csak Dr. Czoma László: „Tanulmányok Rákospalota Pestújhely történetéből” című 1974-ben megjelent mértékadó könyve ad némi útmutatást: „…..A megelőző jellegű intézmények létrehozása az anya- és csecsemővédelem terén – ha szerény mértékben is - már az első világháború idején elkezdődött. A Stefánia-Szövetség anya- és csecsemővédelmi intézetei és tanácsadói 1920 után épültek ki. Rákospalotán, 1922-ben hozták létre az első csecsemővédő intézetet, és tíz évvel később már a harmadikat avatták fel; ezt napközi otthon és bölcsőde egészítette ki.…..”

Az itt említett napközi otthon és bölcsőde létesítésével, működésével kapcsolatban más forrásból még arra utaló információkat sem sikerült felkutatni. Létezésüket kétségessé teszi továbbá, hogy az említett tanulmánykötet tételesen felsorolja a szövetség 1936. évi tevékenységét és az alkalmazottakat. Napközi otthon, vagy bölcsőde létére utaló tevékenység és foglalkoztatott e tételes felsorolásokban nem található.

A XV. kerületi bölcsődék története szempontjából - az elmúlt század negyvenes éveinek végéig - már csak egy említésre méltó adat áll rendelkezésre. A már idézett tanulmány kötet szerint: „ A felszabadulás előtt egy napközi otthon volt Rákospalotán, amely 1934-ben nyílt meg 1-3 éves korú gyermekek számára.” Valószínűsíthető, hogy ez az intézmény létezett és az Arany János utca 35. házban működött, de ennél pontosabb és részletesebb ismeretek jelenleg nem állnak rendelkezésre.

Nem zárható ki, hogy a 19. század közepétől a 20. század közepéig terjedő időszakra vonatkozó további kutatások bölcsődei jellegű, vagy hasonló feladatú intézmény nyomait erősítik meg, vagy fedezhetik fel. Az a következtetés azonban már az eddig rendelkezésre álló adatok birtokában is levonható, hogy miközben e századnyi idő alatt Budapesten és az ország más részein – a felismert szükségszerűségből – sorra nyitották meg a bölcsődéket, a mai XV. kerület akkori területein ez a nemes mozgalom és hasznos intézményrendszer alig hagyott nyomokat az utókor számára. Pedig a lakosság létszáma, a születések száma, a gyermekegészségügy helyzete, a foglalkozási struktúra miatt már a tárgyalt időszak korai szakaszában is jelentős igény merülhetett fel ilyen jellegű intézmény létesítésére. Úgy tűnik, hogy a főváros közelsége és példája ebben csak korlátozottan éreztette hatását.