Bölcsődék története

Budapest XV. Kerületében

(Rövidített változat, a teljes anyag megtalálható a Helytörténeti múzeumban, és a bölcsődékben.)

III.

Azok a hetvenes évek:

A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1969. augusztus 6.-i ülésén jóváhagyta az újpalotai lakótelep beruházási tervét. E szerint 10 év alatt (az akkori „időszámítás” szerint a III. és IV. ötéves tervben) a XV. kerület kijelölt részén 14.105 lakást építenek, 1400 óvodai férőhelyet, 140 tantermet, valamint orvosi rendelők, kereskedelmi és kulturális létesítmények mellett 700 bölcsődei férőhelyet terveztek létesíteni (ez az addig létesítettek több mint kétszerese!)

1971 és 1977 között kilenc új „tanácsi” bölcsőde épült!:

-   5. számú bölcsőde - Kavicsos köz 6. („Kék”): 100 férőhely,;

-  6. számú bölcsőde - Wesselényi utca 33. (korábban: Mézeskalács tér;

      Csanádi György utca). 60 férőhely;

-   7. számú bölcsőde – Árendás köz 4-6. („Piros”) 100 férőhely;- 8. számú

        bölcsőde – Száraznád utca 6. („Barna”) 100 férőhely,

-   8. számú bölcsőde – Száraznád utca 6. („Barna”) 100 férőhely,

-   9. számú bölcsőde – Hartyán köz 3. („Zöld”) 100 férőhely;

- 10. számú bölcsőde – Kontyfa utca 6. („Bordó”) 100 férőhely,

- 11. számú bölcsőde – Molnár Viktor utca 94. („Sárga”) 100 férőhely,

- 12. számú bölcsőde – Nádastó park 1. („Lila”) 100 férőhely,

- 13. számú bölcsőde – Pattogós utca 4. („Pattogós”) 80 férőhely.

     E néhány év bölcsődei beruházásai következtében a hetvenes évek végére a kerületben 13 „tanácsi” bölcsődében 1044, és 4 „üzemi” bölcsődében 183 férőhely állt rendelkezésre a bölcsődés korú gyermekek számára. A tekintélyes számadatok mögött azonban a kerületi bölcsőde ügy fejlődésének egy különösen nehéz, a mennyiségi növekedés mellett, számos új minőségi elemeket is meghonosító időszaka húzódik meg:

1.                   A lakosság, ezen belül a bölcsődés korú gyermekek rendkívül gyors növekedése következtében a bölcsődei férőhelyek – a nagy arányú bővítések ellenére – messze elmaradtak az igényektől. Egy 1982-ben készített feljegyzés szerint 1973 és 1977 között a kerületi bölcsődék feltöltöttsége – szinte állandó jelleggel – 130-140% körül volt, egyes bölcsődében, esetenként meghaladta a 150%-t is.

2.              Jórészt a bölcsődei férőhelyek iránti, jelentősen megnövekedett igények miatt egy új – a korábbiaktól lényegesen eltérő – felvételi eljárást vezettek be. A felvételről egy bizottság döntött, a bölcsőde vezetők csak egy listát kaptak a felvett gyermekekről. Hivatalosan azok a családok pályázhattak legjobb eséllyel, amelyek rossz anyagi, szociális helyzetben voltak, és amelyben minkét szülő dolgozott. A bölcsődébe járni csak – a korábbiakhoz hasonló – szigorú, főleg egészségügyi feltételek mellett lehetett.

4.             Az új bölcsődék megnyitásával egyidőben nőtt a betöltésre váró állások száma. Különösen nagy gondot jelentett a szakképzett gondozónők, a stabil technikai személyzet biztosítása, a fluktuáció.

5.             A dinamikus változások, – már röviddel a folyamat kezdete után – felvetették a vezetés és irányítás módosításának igényét. Erre a Fővárosi Tanács VB 391/A/76. számú határozata, valamint ennek nyomán hozott Egészségügyi Főosztály 182.920/1977. számú intézkedése után, 1978 január 1-i hatállyal kerülhetett sor, amikor a kerületi tanács Egészségügyi Osztályának „alárendeltségében” létrejött az Egyesített Bölcsőde, mint új vezetési lépcső. Élén – az akkori megnevezés szerint – a kerületi vezető gondozónő állt (később: Egyesített Bölcsődék vezetője, majd igazgatója), aki szakmai és munkáltatói (üzemi bölcsődékre vonatkozóan csak szakmai) jogkörrel volt felruházva, azzal a kiemelt feladattal, hogy egységes elképzelés szerint irányítsa és ellenőrizze a bölcsődékben folyó gondozási, nevelési munkát. (a bölcsődék vezetőit részlegvezetőknek nevezték el).        

             Az üzemeltetési, fenntartási és más gazdasági jellegű feladatok megoldását 1981-ig – az Egészségügyi Osztályhoz tartozó - Egészségügyi Gondnokság végezte, azt követően ez a feladatsor egy különálló, más tanácsi intézmények gazdasági ügyeit is intéző új szervezet, a GAMESZ (Gazdasági Műszaki Ellátó Szolgálat) hatáskörébe került.

6.             . Az új bölcsődéket az akkori szakmai előírásoknak és szabványoknak megfelelő berendezésekkel, eszközökkel és használati tárgyakkal látták el és ezzel együtt lehetőség nyílt a régebbi bölcsődék felújítására, felszereléseik korszerűsítésére is.

Ebben az időszakban még minden bölcsődének saját konyhája és mosodája volt. Az új bölcsődékben ezek a létesítmények minden tekintetben megfeleltek a követelményeknek és az igényeknek, azonban a régi „adaptált” intézményekre vonatkozóan, a felújítási törekvések ellenére sem lehetett hasonló ítéletet alkotni.

Sok más területhez hasonlóan ebben az időszakban már a gyermekélelmezésre is jelentek meg szabályozók és elvárások. Ezeknek megfelelően minden „tanácsi” és az „üzemi” bölcsődék többségében már külön főztek a gyermekeknek és a felnőtteknek, az anyagfelhasználást is külön tartották nyilván. Súlyponti kérdés volt az érintettek élelmezési ismereteinek bővítése, azonban ezek gyakorlati alkalmazására nem mindig volt lehetőség, jórészt beszerzési, anyagi és szakismereti hiányosságok miatt.

                  7. A gondozási és nevelési munka terén a „felmenő rendszer” honosodott meg, mely azt jelentette, hogy a bölcsődés gyermeket a csecsemőkortól, az óvodába kerülésig lehetőleg ugyanaz a gondozónő felügyelte, gondozta, nevelte, „folyamatos napirend” keretén belül.

8. Jelentős változásnak tekinthető az anyával történő beszoktatás elterjedése az évtized vége felé.